Az õsi idõk óta a méz a népek népi gyógyászatának egyik legfontosabb szerepe. Gyógyszerként megfázás, cukorbetegség (nagyon korlátozott mennyiségben), szív- és érrendszeri megbetegedéseknél és toniként alkalmazták. Az a tény, hogy a méz, valamint az egyszerű cukrok - a glükóz és a fruktóz - számos aminosavat tárol (néhány fajta - akár 17 faj), mikro- és makronutrienseket (egyébként a méz sötét fajtái, például a hajdina több ásványi anyagot tartalmaz anyagok, mint a fény), valamint vitaminok (C, PP, B-vitaminok) és néhány enzim.
Csak az utolsó osztály az anyagok különösen érdekes azok számára, akik fogják használni mézes víz a fogyás, mert a természeti csemegében jelen lévő enzimek fő típusai három nagy csoportra oszthatók:
- hidrolázok - gyorsítsák fel összetett élelmiszer-molekulák (pl. emésztő enzimek - pepszin, tripszin) lebomlását;
- ligázok - katalizálja a szintézisreakciókat;
- olyan poliaz enzimek, amelyek felgyorsítják a komplex cukrok (pl. keményítő) molekuláinak elpusztítását.
Jelenleg jelen van, hogy az éhezésre bőséges éhgyomorra vonatkozó ajánlás összekapcsolódik, az ebbe az osztályba tartozó anyagok képesek felgyorsítani és normalizálni az anyagcserét, ezért lehetővé teszik, hogy megszabaduljon a felesleges kilóktól anélkül, hogy ártalmas lenne a szervezetben. Ráadásul a mézvíz előnyeit nehéz túlbecsülni, ez nem csupán a biológiailag aktív anyagok további forrása, hanem kozmetikai célokra természetes bőrbetegségként is használható.
Hogyan kell elkészíteni és inni mézvizet?
A mézvíz készítése elég egyszerű, egy teáskanál mézet fel kell oldani egy pohár hideg vagy meleg vízben, de nem forró, tk. 60 Celsius fok feletti hőmérsékleten a méz elveszíti az oroszlánrészét gyógyászati tulajdonságaitól.
A reggeli órákban jobb a mézvíz használata, így a fogadás előnyei a legmagasabbak lesznek, de főszabály szerint inni mézvizet és éjjel, 30 perccel lefekvés előtt.