A személyiség kialakulása és fejlődése

A pszichológia számos megközelítést különböztet meg az alapfogalmak, a megalakulás törvényei, az egyén fejlődése tekintetében. Itt is fontos megjegyezni, hogy a főbb különbségek abban rejlenek, hogy megértsék, mi motiválja a fejlődést motiváló erőket, mi befolyásolja a környező világot a formációra.

Minden pszichológiai elmélet saját módján hordozza a személyiség kialakulásának és továbbfejlesztésének értékes információit: így a tulajdonságok elmélete azt állítja, hogy minden életet teremt, és a személyiségjegyek nem biológiai törvények szerint alakulnak át.

A pszichoanalitikus tanítások úgy vélik, hogy a fejlődést mindegyikünk biológiai természetének adaptációjává kell tenni a társadalommal való interakcióhoz, miközben a "szuper-én" (más szavakkal az egyes emberek erkölcsi irányelvei) által meghatározott személyes vágyak kialakításának módjait fejlesztjük.

A társadalomtudomány elmélete e különböző alkalmazási módok alkalmazásában látja az egyes embereket. A humanista úgy kezeli a személyiség kialakulását és fejlődését, mint önmagát.

A modern pszichológia személyiségének kialakulása és fejlődése

A világ minden tájáról érkező kutatók különböző szempontokból vizsgálják ezt a kérdést. Megerősítette az integrált, holisztikus személyiségelemzés felé vezető tendenciát. Ez a fogalom a személyes fejlődés szakaszát vizsgálja az egymástól való kölcsönös függő transzformációk szempontjából. Az integratív koncepció lényege Erickson pszichológiai elmélete.

A pszichoanalitikus betartja az epigenetikus elvet (minden ember életében vannak bizonyos szakaszok, amelyeket a gének határoztak meg, amelyeken keresztül a személyiség a születésről a végéig halad). Tanításai szerint a személyes formáció többlépcsős folyamaton megy keresztül. Minden szakaszban változik az egyén világának belső fejlődése, másokkal való kapcsolatai.

Erickson nagymértékben hozzájárult a személyiség kialakulásának és fejlődésének tényezőinek tanulmányozásához, felfedezve, leírva a válság fő időszakait és az egyéniség fejlődésének szakaszait.

Életválságok

Erickson úgy gondolta, hogy a pszichológiai életválságok mindegyikünk életében találkoznak:

1. Az első év az új világgal való találkozás válsága.
2. 2-3 év - az autonómia és a szégyen küzdelme.
3. 3-7 éves - kezdeményező harcok bűntudattal.
4. 7-13 év - a munka iránti vágy és az inferioritás összetettsége.
5. 13-18 év - az önrendelkezés összecsapása, mint egyéni és személyes szürke.
6. 20 év - szociabilitás, intimitás a belső elszigeteltség ellen.
7. 30-60 év - a fiatal generáció nevelésének vágya, és nem zárja be magát.
8. Több mint 60 éve - elégedettség, csodálat az egyén életére, szemben az elhanyagolással.

A fejlődés és kialakulás szakaszai

1. Az első szakasz (életév 1.): van vágyunk, hogy kommunikáljunk az emberekkel, vagy a társadalommal való kirekesztettség velük.
2. A második szakasz (2-3 év): függetlenség, önbizalom.
3. A harmadik, a negyedik (3-6 év és a 7-13 év): a kíváncsiság, a szorgalom, a vágy a világ felfedezésére, a kommunikációs és a kognitív képességek fejlesztésére.
4. Az ötödik szakasz (13-20 év): a szexuális és az élet önrendelkezése.
5. Hatodik (20-50 év): elégedettség a valósággal, a jövő generációjának oktatása .
6. A hetedik (50-60 éves): teljes körű, kreatív élet, büszke a saját gyermekeikre.
7. A nyolcadik (több mint 60 év): képes elfogadni a halálra vonatkozó gondolatokat, a személyes eredmények elemzését, a cselekvések értékelésének időszakát, a múlt döntéseit.