Schizotípusos személyiségzavar

A skizotipikus személyiségzavar értelemszerűen mentális betegség, amelyet a lassú skizofrénia egyfajta formája tulajdonít. Hosszú ideig folytatható, ami különböző gondolkodási és viselkedési rendellenességeket okoz, amelyek csak a beteg szoros és hosszú megfigyelésével figyelhetők meg.

A schizotípusos személyiségzavar okai

Mindegyik esetben ezek az okok egyének, de az orvosok látják a sérülések kapcsolatát a páciens kora gyermekkorával. Ha a gyermek szükségleteit figyelmen kívül hagyták, a felnőttek figyelmét figyelmen kívül hagyta, erőszaknak és más testi és szellemi traumáknak volt kitéve, akkor ez a betegség később kialakulhatna. Ezenkívül az öröklõdés nagy jelentõségû, mivel ez a patológiai állapot nyilvánvalóvá válik a genetikai hajlam miatt.

A schizotípusos személyiségzavar tünetei

Az ilyen betegeket szinte mindig elzárták a társadalmi környezetből. Viselkedésük és megjelenésük különös, furcsa, különc. Paranoia és gyanakvás, rögeszmés, hallás, vizuális és egyéb hallucinációk torzítják őket. Gyakran agresszív módon viselkednek, kiabálva és sírva, ok nélkül. Beszélgetés közben egy személy elveszítheti a beszélgetés menetét, gyakran megismételheti a kifejezések egyéni elkapását.

A betegség jelei a gyermekek esetében megegyeznek a felnőttekével. Gyakran előfordul, hogy a gyermek az "autizmus" egyidejű diagnosztizálására szolgál, miközben a gyermek nem megfelelő módon reagálhat olyan cselekvésekre, amelyek nem felelnek meg az ő elképzeléseinek. Az ilyen gyermekek károsíthatják a mozgás koordinációját. Korban a betegség tünetei az új szindrómák megszerzésével nőnek.

Diagnózis és kezelés

A diagnózis csak akkor történik, ha a páciens legalább 2 tünet legalább 2 tünet legalább 2 évig. A mentális rendellenesség tipikus tünete a beteg jelenlétének negálása. Azok, akik érdeklődnek abban, hogy egy skizotipikus betegség gyógyítható-e, egyértelműen nem válaszolható, mivel a prognózis mindig egyedi. Ebben az esetben nagy jelentőséget tulajdonít a pszichoterápiának, mert ha nincs agresszió és harag kitörése, akkor a páciensnek nincs neuroleptikus gyógyszerterápia, és csak pszichoterápiás módszerekkel kezelendő. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a skizotipusos személyiségzavar krónikus betegség, és néha súlyosbodhat.