A mentális fejlődés vezetői

Bármely ember egész életében fejlődik. A fejlődés természetes folyamat, amely elválaszthatatlan az életből.

A személy szellemi fejlődésének mozgatóerejének problémáját különböző pszichológiai iskolák tanulmányozzák. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés egy bizonyos genetikai program szerint történik és a környezet (mind természetes, mind társadalmi) közvetlen hatása alatt áll.

Az egyén személyiségének mentális fejlődésének mozgatóereje nagyon változatos. Azt mondhatjuk, hogy ez egy összetett rendszer, amely mindenki számára egyedülálló (bár természetesen lehetséges azonosítani a közös biológiai, társadalmi és információs tényezőket minden ember vagy embercsoport számára).

A gyermek normális mentális fejlõdéséhez a születéskor kialakult normál szintû hajtóerõk az újonnan felmerülõ szükségletek és a kielégítõ lehetõségek természetes ellentmondásai. Ebben az esetben szükség van a biológiai és a társadalmi, kulturális-információs és szellemi-erkölcsi értelemre.

Az ellentmondásokról, állásfoglalásukról és a személyiség fejlődéséről

Az ellentéteket az oktatás és a nevelés hatása alatt közvetlenül az igazi tevékenységben leküzdik. Az élet ellentmondások bármely korban és minden korszakban a saját sajátossága által jellemezhetők. Az ellentmondások megoldása mind természetes módon, mind szellemi erőfeszítések alkalmazásával történik, és elengedhetetlen átmeneteket jelent a magasabb szintű mentális aktivitáshoz. Így fokozatosan a személyiség halad magasabb szintű mentális fejlődéshez . Az igény kielégítése az ellentmondást nem érinti. A kielégítetlen igények új igényeket teremtenek. Így változnak az ellentmondások, és folytatódik az ember fejlődése. Természetesen ez az absztrakt séma a fejlõdés folyamatát jelenti a legáltalánosabb formában.

Természetesen egy olyan összetett folyamat leírása, mint a mentális fejlődés, lehetetlen és téves, hogy csak bizonyos mennyiségi változásokra korlátozza az egyén tulajdonságait, tulajdonságait és tulajdonságait.

A folyamat jellemzőiről

Bizonyos korszakokban a pszichológia fejlődése összekapcsolódik, és minőségi új funkciók kialakulásával fordul elő, mondhatni "neoplazmák". Így minél régebbi egy személy, annál inkább személyisége különbözik mások személyiségeitől, vagyis az egyediség százalékaránya növekszik, bár a külső jeleknél nem túl észrevehető. Sajnos az évek során a korai életkorra jellemző észlelés élessége és frissessége elhalványul, a fantáziák megváltoznak, de ez természetes, normális életút.