A vitalizmus (a latin vitalis - élõ, életet adó) egy idealista mozgalom a biológiában, amely lehetõvé teszi, hogy minden élõ szervezetben immateriális létfontosságú erõ legyen. A vitalizmus elméletének előfeltételei Platón és Arisztotelész filozófiájában megfigyelhetők, akik a halhatatlan lélekről (psziché) és az immateriális hatalomról (entelechia) beszéltek, amely az élő természet jelenségeit szabályozza. Aztán az emberiséget a jelenségek mechanikai magyarázata hordozta, a vitalizmust csak a 17. században emlékeztették. A neo-vitalizmus utolsó virágzása a 19. század második felében zajlott. De a biológia és az orvostudomány fejlődése miatt a vitalizmus elméletét megcsonkították, nézzük meg, mi a hibája.
Vitalizmus és összeomlása
Mindig az emberiséget érdekelte az élet eredete. Míg a tudományos gondolatot nem fejlesztették ki, a vallásos meggyőzés magyarázata nem okozott kétséget. De amikor az emberek felismerték, hogy a világot a mechanikai törvények szabályozzák, az isteni származás elmélete sok kétséget vet fel. De itt az a dolog, a tudomány is nem tudott indokolható magyarázatot adni az élet eredetére. Ekkor jelent meg a vitalizmus, amely nem tagadja a fizikai törvényeket, hanem elismeri egy olyan lényegtelen hajtóerő létezését is, amely a kezdetek kezdete. A vitalizmus fogalmának végleges kialakulása a tudomány gyors fejlődése idején jött, amikor az emberek végül elvesztették magukat abban, hogy a világrend magyarázatát csak racionális és gyakorlati szempontból lehet meghozni. Az elmélet kialakulásához nagy mértékben hozzájárultak olyan kutatók, mint G. Stahl (orvos) és H. Drish (embriológus). Az utóbbi különösen azt mondta, hogy a tudósok soha nem hozhatnak létre egyetlen élőlényt, mert a teremtés folyamata nem lehet a mechanika területe.
De elteltek az évek, a tudomány fejlődött, új törvényeket nyitottak meg. Végül a vitalizmus szerint pusztító csapás volt (azoknak a véleménye szerint, akik ezt okozták). 1828-ban F. Woehler (német kémikus) megjelentette munkáit, amelyben idézte a karbamid szintézisére vonatkozó kísérletek eredményeit. A szervetlen szerves keveréket ugyanúgy sikerült létrehoznia, mint az élő lény veséi. Ez volt az első lendület a vitalizmus összeomlásához, és a későbbi kutatások egyre több kárt okoztak ennek az elméletnek. A XX. Század 50-es évében elkezdődött a szerves anyagok szintézisének szisztematikus fejlesztése. A francia kémikus P.E.M. Berthelot képes metán, benzol, etil és metil-alkoholok, valamint acetilén szintetizálására. Ezen a ponton az elpusztíthatatlan szerves és szervetlen anyagok közötti határ elpusztult. A modern kutatások nem hagynak semmit a vitalizmussal - az emberek képesek szintetizálni a vírust, elérni a klónozás sikereit, és kevéssé, ahol a tudomány vezet minket, talán hamarosan megtudhatjuk, hogyan lehet biorobotokat létrehozni - egy teljesen új életformát, így egy szinttel állva a Teremtővel.
A vitalizmus elmélete a modern világban
Hát, rendeztük ki, a tudomány - a Forever, vitalizmus - a dumpba! De ne gördítsd le a következtetéseket, a törvények felfedezése, amelyekre a természeti jelenségek tartoznak, semmiképpen sem tagadja a vitalizmus elméletét, mert valaki (vagy valami) ezeknek a törvényeknek kellett előállniuk. Ráadásul a múlt filozófusa a matematikát szinte vallásnak tekintette