Obszesszív-kényszeres betegség

Az obszesszív-kompulzív rendellenesség szindróma (OCD) az idegrendszer egy speciális formája, amelyben egy személy rögeszmés gondolatai zavarják és zavarják, megakadályozva őt a normális életből. Az idegrendszer e formájának kialakulásához hajlamosak a hipochondriák, állandóan kételkedő és bizalmatlan emberek.

Obszesszív-kompulzív rendellenesség szindróma - tünetek

Ez a betegség igen változatos, és a rögeszméses állapotok tünetei jelentősen változhatnak. Fontos közös vonásuk van: egy személy túl sok figyelmet fordít a valóság egy tárgyára, aggodalmaira és gondjaira.

A leggyakoribb tünetek a következők:

A tünetek változatossága ellenére a lényeg továbbra is fennáll: a kényszeres betegségben szenvedő betegségben szenvedő személy önkéntelenül úgy érzi, hogy bizonyos rituálék (rögeszméses cselekmények) elvégzésére vagy gondolatokra van szüksége. Ebben az esetben egy független kísérlet, hogy elfojtsa ezt a feltételt, gyakran a tünetek növekedéséhez vezet.

a rögeszmés-kényszeres betegség okai

Ez a komplex mentális rendellenesség olyan emberekben fordul elő, akik először biológiailag hajlamosak rá. Egy kissé eltérő agyi szerkezetük van, és bizonyos jellemvonások. Ezeket az embereket általában az alábbiak jellemzik:

Gyakran ez mind azt eredményezi, hogy már serdülőkorban bizonyos rögeszmék alakulnak ki.

Obszesszív-kompulzív rendellenesség szindróma: a betegség lefolyása

Az orvosok tudomásul veszik, hogy a páciensnek a betegség három formájának egyike van, és ezen az alapon válassza ki a megfelelő terápiás intézkedéseket. A betegség lefolyása a következő lehet:

Az ilyen betegség teljes gyógyulása ritka, de még mindig vannak ilyen esetek. A tünetek általában 35-40 év elteltével egyre kevésbé zavaróak.

Obszesszív-kényszeres betegség: hogyan lehet megszabadulni?

Az első dolog, amit meg kell tenni, hogy konzultáljon egy pszichiáterrel. A kényszeres rendellenesség szindróma kezelése hosszú és összetett folyamat, amelyben lehetetlen tapasztalt szakember nélkül.

A vizsgálat és a diagnózis után az orvos eldönti, hogy melyik kezelési lehetőség megfelelő ebben az esetben. A pszichoterápiás technikák (hipnózis, racionális pszichoterápia) ötvözésével és kezelésével általában az orvos írhat nagy dózisú klordiazepoxidot vagy diazepamot. Bizonyos esetekben antipszichotikumok, például triflazin, melleril, frenolon és mások használatosak. Természetesen lehetetlen gyógyítani önállóan, csak orvosi felügyelet mellett lehetséges.

Függetlenül csak a napi rendszert normalizálhatja, naponta háromszor enni, aludni legalább napi 8 órában, pihenni, elkerülni a konfliktusokat és a kedvezőtlen helyzeteket.