A család szerepe a gyermek nevelésében

Mindenki tudja, mennyire fontos a család szerepe a gyermek nevelésében és személyes tulajdonságainak kialakításában.

Alapvető szempontok

Érdemes megjegyezni, hogy a család befolyása a gyermek nevelésére pozitív vagy negatív lehet. Általában a szülők már elképzelik, mi legyen a gyermekük, és megpróbálja megszabni a kívánt viselkedésmintát, ami különböző korlátozásokhoz vezet. A családban az egyén sikeres oktatásához a következő szabályokat kell betartani:

  1. Fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekekkel való beszélgetésre.
  2. Annak érdekében, hogy megismerje a gyerekek mindennapi életét, dicsérje a sikereket és az eredményeket, segítsen megérteni a kudarc okait.
  3. A helyes csatorna irányába a problémák megoldásához.
  4. Mutassa be a gyermeket, hogy ugyanaz a személy, mint a szülei, egyenrangú kommunikációt folytasson vele.

A családban a lelki és erkölcsi nevelés az egyik legnehezebb probléma. Végül is a főbb szempontok és elvek eltérőek lehetnek a különböző kulturális közösségekben és családokban. Mindazonáltal mindenkinek közösnek kell lennie az alábbi feltételeknek:

A családi oktatás alapszintű stílusai

A családban többféle nevelési forma létezik, amelyek közül a leggyakoribbak az alábbiak:

  1. Diktatúra vagy súlyos nevelés . Ennek eredményeképpen a kölyök agresszív, alacsony önbecsüléssel vagy gyenge és képtelen önálló döntéseket hozni.
  2. Túlzott felügyelet vagy kényeztetés mindenben . Az első oktatási módszertől eltérően, egy ilyen családban a gyermek lesz a fő. Ebben az esetben azonban a gyerekek egyszerűen nem értik, mi a jó, mi a rossz, mit lehet tenni, és mi nem.
  3. Függetlenség és a beavatkozás a fejlődésben. Ezt gyakran megfigyelik, amikor a szülők túlságosan elfoglalt munkát végeznek, vagy egyszerűen nem akarnak időt tölteni a család legkisebb tagján. Ennek eredményeképpen az ember boldogtalan és magányos.
  4. Együttműködés vagy kétoldalú kölcsönhatás . Jelenleg ez a leginkább elfogadható módszer. Végül is egy modern családban folytatott oktatásnak párbeszédnek kell lennie, amelyben a szülők nemcsak "diktálják" szabályaikat, hanem hallgatják a gyermekek szükségleteit és érdekeit is. Ebben az esetben a felnőttek az imitáció modellje, és világosan megértik a megengedett és nem megengedett határokat. És ami a legfontosabb, a gyermek megérti, hogy miért nem tudja végrehajtani ezt a cselekvést, és nem vakon követi a feltárt szabályokat és viselkedési normákat.