Az egyén személyiségének azonosítása a pszichológia szempontjából egy speciális pszichofizikai folyamat, melynek során a tantárgyat asszimilálják vagy disszimilálják másokkal. Az ilyen tevékenységeket a pszichológiai védelem szükségessége motiválhatja.
Miért történik ez?
Kezdetben az eszméletlen előrejelzéseket az ember hasonlítja össze az imitáció és az asszimiláció kíséretében, ez a gyermekkori normális fejlődés fontos pszicho-szociális mechanizmusa. Azaz, hogy tudatosan azonosítjuk magunkat egy másikval (vagy másokkal), az imitáció objektumainak tulajdonságainak asszimilációját és megvalósulását feltételezzük.
Hogyan történik ez?
A személyiség azonosítása öntudatlan utánzás.
Az azonosítás kényelmes fejlesztési lehetőség, amely csak részleges felelősséget vállal (a logika az, hogy "így cselekszem, és ez helyes, mivel a hatóságok fontosak számomra"). Amint megjelenik a fejlődés útjának önálló választási lehetősége (útmutatások és orientációk nélkül), a személy azonosítása (pontosabban az önazonosság) elkezd akadályozni a személyiség fejlődését.
Sokan nem próbálják elhagyni függetlenségüket az életük hátralévő részében - olyan kényelmesek, nem kell gondolkodniuk és dönteniük. A helyzet, amikor az önazonosítás ellentétes a fejlődéssel, a személyiség disszociációjának nevezik, vagyis egy mély, belső konfliktus . Az ilyen állapot mentális zavarokhoz vezethet.
A személyiség, mivel két szubperszonális részre osztották egymást.
Ideológiai pillanatok
Néha egy embert nem más emberekkel azonosítanak, hanem olyan mozgalmakkal vagy vállalkozásokkal, amelyek ideológiai, spirituális vagy termelési elvek szerint szerveződnek (különböző vallások, pártok, részvétel az üzleti vállalkozások tevékenységében). Ilyen esetekben a személyiség különleges deformációkon megy keresztül, de az igazi egyén a tudattalanba kényszerül. Így lehet valamilyen változás az egyén személyazonosságának azonosításában (például a szülők mérnökök, a fiú vagy a lány pedig orvosok vagy művészettörténészek). Valójában ez egy egyén individuációjának normális folyamata. A megkülönböztetés egy fejlett személyiség jele, a legfontosabb az, hogy az individuáció nem kap szűk egyoldalú karaktert.