A méhnyak elektrokoagulációja

A méhnyak diaátkakoagulációja vagy elektrokoagulációja egy sebészeti kezelés, melynek célja a méh nyak hüvelyi részének megváltozott részének megszüntetése az erózió és más patológiák során. Az eljárás utáni számtalan komplikációval összefüggésben ez a kezelési mód egyre kevésbé igényes.

Működési eljárás

A méhnyak eróziójának folyadékkal való megkötésének folyamatában egy gömbelektródot használnak. Mozgás közben a méh nyakának érintett területét kezelik. Ezután kör alakú bemetszést végzünk, 7 mm mélységben, 3 mm-es lyukkal a jóddegatív zóna szélétől. A szövet koagulációs zóna határait kolposzkóppal jelöljük. A munka egy tűelektróddal történik. Ez az eljárás lehetővé teszi a termikus hatás korlátozását a környező egészséges nyaki szövetekre.

A méhnyak elektrokoagulációjának lehetséges szövődményei

A méhnyakrák kezelésének fent ismertetett módját az egyik leginkább kellemetlen, hosszú távú és a komplikációk legnagyobb százalékának tekintik. A cervix diatermocoagulációja nem kívánatos a nulliparous lányok számára. Fontos tudni, hogy ezen beavatkozás után továbbra is maradnak a hegek. Hozzájárulnak a nyaki csatorna szűkületéhez, és a munka során a nyak szöveti törését okozhatják.

A méhnyak felkarolása után az áram nem gyorsabban gyógyul, mint 5 hét után, így a kritikus napok előbb jönnek, mint a normál epiteliális szövetek kialakulása. A méh üregéből és a menstruációs vérből nyert endometrium érintkezéséből adódóan endometriózis léphet fel a nyak sebfelszínével.

Ezért a méhnyálkahártya elektro- coagulációját szélsőséges esetekben kell igénybe venni, amelyekre az alábbiak tartoznak:

A cervicalis patológiák kezelésére szolgáló elektrokoagulációt elavultnak tekintik. A modern technológiák - például a rádióhullámok, a lézerterápia elterjedésével - egyre több nőgyógyász hajlandó visszavonni a régi eljárást a javított eljárások javára, kevésbé traumatikus és minimális szövődmények kockázatával.