Általános tévhit, hogy a tuberkulózis a légzőrendszerre, különösen a tüdőre hat. Azonban a baktériumok, amelyek a betegséget okozzák, áthatolhatnak a vérben és szaporodhatnak más szervekben. Az extrapulmonalis tuberkulózisot a fejlődés korai szakaszában nehéz diagnosztizálni, így gyakran sok veszélyes komplikáció okozója.
Milyen extrapiramáris formái vannak a tuberkulózisban?
A kóros gyulladásos folyamatok lokalizációjától függően a következő tuberkulózisfajták különböztethetők meg:
- urogenitális rendszer;
- csontok és ízületek;
- nyirokcsomók;
- szem;
- hashártya;
- a meninges;
- bőr;
- mellékvesék;
- belek;
- szívburok
- máj
- gége;
- hörgőket.
Az extrapulmonáris tuberkulózis tünetei és diagnózisa
A szóban forgó patológia különböző típusainak klinikai megnyilvánulása megfelel egy adott szerv vagy rendszer vereségének. Közös jelek tekinthetők:
- levertség, állandó kimerültség;
- a tuberkulózis fejlődési zónában lokalizált fájdalom-szindróma;
- a szervezet mérgezésének tünetei;
- a testhőmérséklet emelkedése.
A betegség sajátos megnyilvánulása hasonló lehet más betegségekhez ( meningitis , colitis, kötőhártya-gyulladás, bronchitis és hasonlók), ezért bármilyen betegség tartós, de hatástalan kezelése esetén szükség van a tuberkulózis orvosához az extrapulmonáris tuberkulózis ellenőrzéséhez.
A diagnózis az ilyen vizsgálatok elvégzéséből áll:
- a vér , a vizelet általános elemzése ;
- coprogram;
- tuberkulin tesztek;
- Röntgen, számítógép vagy mágneses rezonancia képalkotás, az érintett szerv ultrahangja.
Extrapulmonáris tuberkulózis kezelése
A kórokozó elleni küzdelem főbb módszerei az antibakteriális gyógyszerek és a specifikus kemoterápia alkalmazása. A gyógyszereket csak a phthisiatrikus írja le a tuberkulin tesztek eredményei alapján, meghatározva a baktériumok érzékenységét az antibiotikumok különféle típusaira.
Ezenkívül a betegeket speciális étrendre, a napi rendszabályoknak való megfelelésre, néha fizioterápiára, rehabilitációra ajánlják.